Heroin(e)

Térkép az anyaság láthatatlan oldalához

 

Egy tér azoknak a történeteknek, érzéseknek és belső átváltozásoknak, amikről ritkán beszélünk őszintén.

Arról, kik voltunk, mielőtt anyák lettünk.
Arról, mivé válunk közben.
Arról, hogyan veszítjük el magunkat és hogyan találhatunk vissza.

 

A Heroin(e) személyes és irodalmi írásaimon keresztül mutatja meg egy nő történetének különböző korszakait.

Kezdd azzal a korszakkal, ami a leginkább megszólít. Lépj be oda, ahol most magadra ismersz.

Miért született meg ez a tér?

Néhány mondat arról, hogy a HEROIN(E) nem tanítani akar, hanem nyelvet adni azokhoz az érzésekhez és tapasztalatokhoz, amelyek az anyaságban gyakran láthatatlanok maradnak.

A Manifesztumot olvashatod és meg is hallgathatod.

Heroin(e)
Miért született meg ez a tér?
5:13
 

A heroin súlyos függőséget okozó drog. A heroine pedig a hősnő angol megfelelője. Érdekes, hogy mindkettő ugyanabban a szóban él…

És szerintem pontosan ilyen az életünk is - főként nőként. Mert nem hősök vagy áldozatok vagyunk. Nem erősek vagy gyengék vagyunk. Nem feketék vagy fehérek vagyunk.

Egyszerre vagyunk mindegyik.

Anyák és Nők és Lelkek.

 

Nem hiszek abban, hogy az életünk néhány szóval leírható.
Nem hiszek abban, hogy leírhatók vagyunk egyetlen tapasztalásunkkal, egy-egy tudományos állítással vagy egy személyiségteszt eredményével.
Nem hiszek abban, hogy egyetlen érzésünk, élményünk vagy tettünk alapján teljes egészében jókká vagy abszolút rosszakká válunk.

 

Hiszek viszont abban, hogy minden érzésnek helye van. Minden élményünk nyomot hagy bennünk, és az, amit később kezdünk vele, alakít minket. Mindezekkel élhetünk vagy visszaélhetünk. És néha élünk, máskor visszaélünk…

Ez is része annak, hogy emberek vagyunk.

 

Az anyaság számomra azért lett ennek a térnek az origója, mert nem egyszerűen új szerepet adott, hanem felnyitotta, szétszedte és újrarendezte mindazt, amit addig önmagamról, a kapcsolataimról, a szeretetről, a kötelességről és a női létről gondoltam. 

 

Miközben a világ többnyire arra kíváncsi, hogyan van a gyermek, egy anya belső világában egyszerre születhet meg a hála, a gyász, a düh, a félelem, a gyengédség, a veszteség és az addig ismeretlen erő.

A HEROIN(E) ezeknek az egymás mellett élő valóságoknak ad teret. Annak, hogy az anyaság nem egyetlen érzéssé vagy szereppé szűkít minket, hanem felszínre hozza a teljességünket és a sokféleségünket.  

 

A HEROIN(E) az én életemből születik nap mint nap.

Minden egyes darabja és sora az én megélésem. Az én anyaságom. Az én nővé válásom. Az én tévedéseim. Az én szégyenem. Az én sebezhetőségem. Az én dühöm. Az én veszteségeim. Az én örömöm. Az én felismeréseim.

 

Lehet, hogy olvasás közben magadra ismersz.
Lehet, hogy dühös leszel rám.
Lehet, hogy megkönnyebbülsz.
Lehet, hogy a valóságom leránt és felemel.
Lehet, hogy egyetlen sorral sem értesz egyet.
Lehet, hogy azt gondolod majd: “Ezt én soha nem éltem át.”

És ez mind rendben van.

 

Nem azért írom ezeket a sorokat, hogy igazam legyen.
Nem azért, hogy helyeselj, vagy hogy megtanítsalak jó anyának lenni.

 

Teszem, mert - akármilyen őrülten is hangozzon - érzem az értelmét.

 

Hiszem, hogy amikor valaki végre kimondja azt, amit egy másik ember addig csak érzett, de még magának sem tudott megfogalmazni, akkor valami megváltozik.

A körénk épült magány falai elkezdenek repedezni.
Rájövünk, hogy mindannyiunkban él valami, ami fogva tart, és valaki, aki újra meg újra képes elindulni. 

Nem vagyunk egyedül.

 

A HEROIN(E)-ban nem akarok válaszokat adni.
Nem akarom megmondani neked, mit kell(ene) érezned vagy gondolnod.
És legfőképp nem adok életvezetési tanácsokat vagy lépéssort.

 

Csak kinyitok egy ajtót.
Csak megmutatom, milyen sokféleképpen élhetjük meg a női létet - és hogy ezeknek a megéléseknek mind helyük lehet bennünk. Még akkor is, ha éppen itt és most nem értjük őket.
Vagy ha mások nem értenek minket...

 

Ha ezekben a folyamatosan bővülő írásokban magadra ismersz, örülök, hogy megmutathatom ezt a világot. Ha nem ismersz magadra, akkor is örülök, hogy benéztél.

Történeteink újabb és újabb átjárókat nyithatnak ahhoz, hogy jobban megértsük egymást - és önmagunkat is. Valakinek pedig ki kell nyitnia az első ajtót.

 

Ha egy írás után azt érzed, hogy végre valaki kimondta azt, amit te évek óta nem tudtál megfogni...

...akkor már nem vagy egyedül.

És ha már ketten vagyunk, akkor biztosan többen is vagyunk.

Mit találsz a HEROIN(E)-on belül?

Történeteket arról, kik voltunk, mielőtt anyák lettünk. Arról, mit hoztunk magunkkal. Arról, mi történt velünk közben. És arról is, hogyan próbálunk visszatalálni önmagunkhoz.

A HEROIN(E) írásai különböző korszakokba rendeződnek. Ezek a korszakok egy nő történetének más-más állapotait, kérdéseit és átváltozásait mutatják meg.

 

Nem kell sorrendben haladnod.
Nem kell mindent elolvasnod.
És nem kell minden írásban magadra ismerned.

Beléphetsz oda, amelyik most megszólít. Visszatérhetsz ahhoz, amelyikben valami ismerőset találtál. És továbbmehetsz akkor, amikor készen állsz rá.

A HEROIN(E) nem egy út, amit végig kell járnod. Inkább egy tér, amiben ott időzhetsz el, ahol úgy érzed, éppen dolgod van.

 

Az írásokat pedig elolvashatod és meg is hallgathatod az én felolvasásomban.

Korszakok

Mielőtt...


Mielőtt anyák lettünk, már megtanultuk, kiknek kell lennünk ahhoz, hogy szeressenek, elfogadjanak és biztonságban legyünk. Arról írok, mit hoztunk magunkkal a gyerekkorunkból, hogyan alakítottak bennünket az örökölt minták, és mi él tovább bennünk abból, amit egykor a túlélésért tanultunk meg.

Ebből a korszakból olvasok

Anya akartam lenni


Az anyaság már jóval a gyermekünk érkezése előtt meghatározza a mindennapjainket és női életünket. A vágy, a várakozás, a próbálkozás és a veszteségek közben nemcsak a testünkhöz és a nőiségünkhöz való viszonyunk változik meg, hanem az is, ahogyan a saját értékességünkre tekintünk.

Ebből a korszakból olvasok

Kilenc hónap


A várakozásunk végre valósággá válik, miközben a testünk, az identitásunk és az addigi életünk lassan átalakul. Ebben a különös köztes térben egyszerre van jelen az öröm és a félelem, az elképzelt gyermek és a még ismeretlen valóság, valamint az a nő, aki lassan anyává születik.
Mindezt egy még láthatatlan szemellenzővel...

Ebből a korszakból olvasok

Megszületett és elveszett


Egy gyermek születésekor megszületünk anyának is lenni, miközben valami el is veszik abból, aki korábban voltunk. Ez a korszak az anyai szeretetről, a felelősség súlyáról, az új identitásunkról és azzal való találkozásról szól, hogy az anyaság valósága egészen más lehet, mint amilyennek elképzeltük.

Ebből a korszakból olvasok

Az anya, aki eltűnt önmagából


Az állandó készenlét, a kimerültség és a gondoskodás éveiben lassan eltűnhetünk a saját életünkből. Ez a korszak a túlélésről, a düh-bűntudat-szégyen mögötti valóságról, valamint arról a kérdésről szól, hogy ki vagyok én, amikor szinte minden szerepem arról szól, hogy másokról gondoskodom?

Ebből a korszakból olvasok

A felépített hazugság


A kiégésből való gyógyulás első jele, hogy repedezni kezd mindaz, amit a jó anyaságról igaznak hittünk. Az önfeláldozás, az anyai ösztön, a tökéletesség és a kötelező öröm mítosza mögött láthatóvá válik a láthatatlan munka, a mentális teher és a rengeteg szabály, amiről sokáig őszintén azt hittük, belőlünk fakad.

Ebből a korszakból olvasok

A nő, aki kételkedni kezdett


Amikor már nem hisszük el automatikusan mindazt, amit az anyaságról tanultunk vagy épp mondanak nekünk, akkor önmagunk felé fordulnak a kérdéseink. Mi az, amit valóban én akarok? Mi az enyém, mit vettem át másoktól, és lehetséges-e egyszerre anyának és teljes életet élő nőnek lennem?

Ebből a korszakból olvasok

A nő, aki keresni kezdte magát


A leomlás után elkezdődik a keresés. Mi a saját szükségletünk, a határunk, a működésünk és az életünk. Ez a korszak annak felismeréséről szól, hogy nem jobb anyává kell(ene) válnunk, hanem vissza kell(ene) találnunk önmagunkhoz, és újra el kell(ene) foglalni a helyünket a saját történetünkben.

Ebből a korszakból olvasok

A nő, aki már kérdezni mer


Az anyaságod egy fokán már nemcsak anyaként, hanem nőként is keresni kezdheted önmagad. Ilyenkor mélyebb és "veszélyesebb" kérdések születhetnek meg benned. Mit tanultam a nőiségről, a testemről, a vágyról, az erőről, a lágyságról és a férfiakhoz való viszonyról - és mi az, ami engem boldoggá tehet?

Ebből a korszakból olvasok
HEROIN(E) ÉRTESÍTŐ

Érdekelnek a legújabb darabok?


A HEROIN(E) folyamatosan bővül új történetekkel, új kérdésekkel és új darabokkal.
Ha szeretnél értesítést kapni, amikor új írás kerül fel az oldalra, iratkozz fel a Mom Balance hírlevelére. Mert minden új HEROIN(E) darabról küldünk értesítést a minket követő anyatársaknak.