Az érzelmek jó és rossz kategorizálása igen elterjedt gondolkodásmód a világ számos részén, amelyet gyermekkorban tanultunk meg. Amikor a gyerekek boldogok vagy elégedettek, gyakran azt hallják, hogy „Jó, hogy ilyen vidám vagy!”. Ha viszont szomorúak, dühösek vagy csalódottak, előfordulhat, hogy azt mondják nekik, hogy „Ne legyél rosszkedvű” vagy „Ne dühöngj!”

Az a megközelítés, hogy az érzelmeket „jó” vagy „rossz” címkékkel látjuk el, hosszú távon káros az érzelmi egészségünkre. Az érzelmek valójában mind fontosak, és mindegyiküknek megvan a helye, a szerepe és a funkciója az életünkben. Fontos, hogy megértsük, miért előnytelen ezeknek a címkéknek a használata, és miért érdemes inkább könnyű és nehéz érzésekről beszélni.

Az érzelmek komplexitása

Az érzelmek világában nincs fekete-fehér. Az, hogy egy érzést „jónak” vagy „rossznak” címkézünk, egyszerűsítése annak, ami valójában bennünk történik adott szituációban. Az érzelmek sokkal komplexebbek, és gyakran összetettebbek, mint ahogy elsőre gondolnánk. Például a düh lehet egy védekező mechanizmus is, amely segít megvédeni magunkat egy kellemetlen helyzettől, míg a szomorúság a veszteség feldolgozásának fontos része. Ezek az érzelmek természetesek és szükségesek, még ha kellemetlenek is.

Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy a düh „rossz” érzés, akkor hajlamos lesz elnyomni vagy elkerülni ezt az érzést, ami későbbi problémákat okoz. Az elfojtott érzelmek ugyanis feszültséget, szorongást és hosszú távon érzelmi zavarokat is okozhatnak. A gyermek, aki nem tanulja meg helyesen kezelni például a dühét, az felnőttkorában is nehezen fogja kifejezni és kezelni az intenzív, nehéz érzelmeket.

Miért egészségesebb nehéz és könnyű érzésekről beszélni?

Amikor az érzelmeket nehéz és könnyű kategóriákba soroljuk, elismerjük azok sokszínűségét és validitását is. A könnyű érzések azok, amelyek általában kellemesek, mint az öröm, a megelégedettség vagy a nyugalom. Ezek az érzések könnyen elfogadhatók és szívesen átélt állapotok. Könnyű velük együttélni. Ezzel szemben a nehéz érzések – mint a szomorúság, düh vagy félelem – gyakran kellemetlenekés megnehezítik a helyzetünket. Mégis azt kell mondanunk, hogy kiemelten fontosak az érzelmi fejlődésünk szempontjából. Miért?

Mert míg a könnyű érzések egyfajta jutalmazást jelentenek, a nehéz érzésekben bújik meg az igazi önfejlődésünk. Amikor megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk sikerrel kezelni e nehéz érzelmeket, illetve azokat a helyzeteket, amik miatt az érzés létrejön bennünk, növekszik az önbizalmunk és az önbecsülésünk. Úgy érezzük, hogy kapcsolódunk magunkhoz és kompetensek vagyunk a saját életünkben.

Ha így gondolkodunk az érzelmekről, akkor megértjük, hogy a nehéz érzések nem „rosszak”, csupán  kihívást jelentenek addig, amíg meg nem tanuljuk, mit is kell tennünk, hogy előre mozduljunk. Ezek az érzések azért születnek meg, hogy segítsenek nekünk feldolgozni bizonyos élethelyzeteket és meglépni bennünk jelenlévő gátakat. A nehéz érzéseinkre ne tekintsünk úgy, mint ellenségekre. Inkább lássuk őket jelzéseknek, amelyek fontos üzenetet hordoznak. Így könnyebben tudjuk őket kezelni.

Ez a megközelítés különösen hasznos a még fejlődő gyermeki agy számára. Ha a szülők azt tanítják meg, hogy az érzelmek természetesek és rendben van érezni őket, függetlenül attól, hogy kellemesek vagy sem, akkor a gyerekek megtanulják, hogyan azonosítsák és dolgozzák fel ezeket az érzelmeket. Ez pedig hosszú távú érzelmi egészséget eredményez, mely alapja a helyes érzelemszabályozásnak, a koncentrációnak és a mély emberi kapcsolódások kialakításának is.

Az érzelmi egészség és a szabadság

Az érzelmek nehéz és könnyű kategóriákba való besorolása egyfajta szabadságot ad az érzelmi életünkben. Ha megengedjük magunknak és gyermekeinknek, hogy bármilyen érzés természetes része legyen az életünknek, akkor megszabadulunk attól a nyomástól, hogy mindig „jól” kell éreznünk magunkat. Ez a szabadság lehetővé teszi számunkra, hogy teljesebb életet éljünk, és mélyebb kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal.

Az érzelmek nem arra valók, hogy elkerüljük őket, hanem hogy megtapasztaljuk és feldolgozzuk őket. Ha valaki megérti, hogy a nehéz érzések is ugyanolyan természetesek, mint a könnyűek, akkor nagyobb eséllyel fogja megfelelően kezelni a stresszt, a csalódásokat és a kihívásokat. Ez a szemlélet különösen fontos a gyerekek érzelmi fejlődésében. Amikor megengedjük nekik, hogy megéljék és kifejezzék az érzéseiket, akkor segítünk nekik megalapozni egy érzelmileg egészséges és kiegyensúlyozott jövőt.

Hogyan segíthetjük a gyerekeket az érzelmeik megélésében?

Szülőként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy támogassuk gyermekeinket az érzelmeik megélésében. Ha azt tanítjuk nekik, hogy nincs „rossz” érzés, hanem vannak nehéz érzések, amelyeket meg kell érteni és kezelni, akkor segítünk nekik egy érzelmileg gazdagabb és stabilabb életet élni. Az empátia és a nyitottság kulcsfontosságú ebben a folyamatban.

Például, ha egy gyermek dühös, ahelyett, hogy azt mondanánk neki, hogy „Ne legyél dühös”, segíthetünk neki megérteni, hogy miért érez így. Mondhatjuk például: „Látom, hogy most nagyon dühös vagy. Mi történt, ami miatt így érzel?” Ez az egyszerű kérdés segít a gyereknek kifejezni és megérteni az érzelmeit, ami hosszú távon segít az érzelmi intelligenciájuk fejlődésében.

Az érzelmek feldolgozása tanulási folyamat, amely egész életünk során tart. Azáltal, hogy már gyermekkorban elvetjük a „jó” és „rossz” érzések címkéit, és helyette a nehéz és könnyű érzésekről beszélünk, alapot adunk egy érzelmileg kiegyensúlyozott és teljesebb élethez.