Nem mindig a kimondott szavak hiánya fáj a legjobban az idegrendszerünk számára, hanem amikor nem figyelnek ránk igazán. Az érzelmi elhanyagolás sokszor csendes, mégis mély nyomot hagy. Sajnos felnőttként is visszhangzik bennünk, a kapcsolatainkban, az anyaságunkban. Vagy épp abban, ahogyan magunkhoz viszonyulunk. De meg lehet tanulni újra meghallani magunkat.

Van, amikor a csend fáj

Nem mindig a hangos fájdalompontok hagynak mély nyomot bennünk. Sokunknak épp a hiány volt a legnehezebb: a kimondatlan szavak, az elmaradt ölelések, a figyelem, amit sosem kaptunk meg úgy, ahogy szükségünk lett volna rá.
Az érzelmi elhanyagolás nem azt jelenti, hogy rossz szülők neveltek minket, hanem azt, hogy nem kaptuk meg azt az érzelmi visszajelzést, amire szükségünk lett volna.

És amikor felnövünk, ez a hiány ott marad bennünk - láthatatlanul, de nagyon is aktívan. A kapcsolatainkban, az anyaságban, a párkapcsolatban. Igazából mindenhol ott van a nyoma.

Mi is valójában az érzelmi elhanyagolás?

A pszichológia szerint az érzelmi elhanyagolás akkor történik, amikor a gyermek nem kap következetes érzelmi válaszokat. Nem azt látja, hogy az érzései rendben vannak, hanem hogy „túl sok”, „túl hangos”, vagy épp „nem fontos”, amit megél és érez.
Egy idő után megtanultuk elrejteni ezeket, és felnőttként is hordozzuk a mintát magunkban:

• nem kérek segítséget,
• nem mutatom, ha fáj,
• nem akarok terhére lenni másnak.

Sőt, hasznos akarok lenni.

Ez nem tudatos döntés, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus. A gyerek nem tudja, hogy a szülő érzelmileg elérhetetlen, csak azt érzi, hogy „velem valami nincs rendben”. Így alakul ki az a mély, belső bizonytalanság, amit felnőttként is gyakran érzünk, amikor kapcsolódni szeretnénk. Önbizalomhiány, megfelelési kényszer, maximalizmus, kontrollmánia, önítélet, önmagunk el nem fogadása vagy épp határállítási nehézségek. Mindegyikhez köze van…

Felnőttként hogyan jelenik meg?

Az érzelmi elhanyagolás felnőttkorban nem mindig látványos, inkább viselkedésmintákban és belső ürességérzetben nyilvánul meg:

• Nehezen kéred, amire szükséged van, inkább tűrsz.
• Könnyen érzed úgy, hogy mások érzései fontosabbak, mint a tieid.
• Ha valaki közel akar kerülni, visszahúzódsz, mert a közelség régen fájt.
• Nem bízol az intuíciódban, mert gyerekként nem validálták az érzéseid.

Ez nem azt jelenti, hogy valami baj lenne veled, hanem hogy egy régi érzelmi hiány még most is meghatározza, hogyan reagálsz. Ezzel pedig azért kell foglalkoznunk, mert ma, anyaként, ez a mintázat hatást gyakorol a gyermekünkhöz való kötődésünkre, a gyermekünk érzelmi egészségére. Hiszen, ha nem tanultuk meg, hogyan validálnak minket, mi sem tudjuk ezt továbbadni a gyermekeinknek.

Mit mond a pszichológia?

Az érzelmi elhanyagolás nem mindig jár látványos traumával, de az agy és az idegrendszer ugyanúgy rögzíti a hiányt, mint a fizikai fájdalmat. A kutatások szerint a tartós érzelmi hiány mikro traumaként hatja át az életünket és megzavarja a reakcióinkat - akár krónikus stresszt is eredményezhet. Ilyenkor az agyunk félelem és veszélyközpontja (az amygdala) gyakrabban aktiválódik, és a szervezet állandó készenléti állapotban marad. A tested minden pillanatban emlékszik az érzelmi elhanyagolásra - még akkor is, ha nincs konkrét emlékképed róla.

Ezért érezhetjük, hogy az apróságok kibillentenek, vagy nem tudunk igazán megnyugodni,
még akkor sem, ha látszólag minden rendben van. De a jó hír az, hogy az idegrendszer tanulékony, a biztonságos kapcsolódások, az öngondoskodás és az érzelmi tudatosság idővel újrahuzalozhatják a mintáinkat. Szisztematikus, lépésről lépésre haladva tartós változást és érzelmi egészséget építhetünk saját magunknak. És ezt nem csak úgy mondjuk - hiszen mi magunk is végigmentünk ezen a folyamaton, már anyaként.

Az érzelmi hiányból kapcsolódás lesz

A gyógyulás nem arról szól, hogy pótoljuk, amit nem kaptunk meg, hanem hogy megtanuljuk megadni magunknak. Amikor leülsz, és engeded, hogy érezz, amikor megengeded magadnak a sírást, a dühöt, vagy épp a semmittevést, akkor kapcsolódsz újra ahhoz a belső részhez, aki mindig is ott volt benned, de fájdalmai és sérülései vannak.

A gyógyulás csendes folyamat. Nem látványos, mint egy luxusnyaralás. Nem a közösségi médiára való előtte-utána fotókból alakul. De minden egyes pillanat, amikor meghallod magad, visszaad egy darabot abból, aki valaha elnémult benned. És ez segíteni fog abban, hogy elkerüld a kiakadást és a kiabálást. Ez segíteni fog abban, hogy nyugodtabban reagálhass a gyermekeidre és az anyasággal járó kihívásokra.

Velünk tartasz?

Várunk szeretettel közösségünkben, tudásanyagjainkkal és az elköteleződésünkkel, hogy könnyebbé és kiegyensúlyozottabbá tegyük minden édesanya életét.