Az anyaság gyakran láthatatlan elvárások és hiedelmek hálójában történik. Legyünk mindig jelen, türelmesek, hatékonyak, szeretetteljesek. Mindezt úgy, hogy közben saját szükségleteink alig férnek bele a napba. De meddig tartható ez így? Mi történik akkor, ha nem húzunk határokat? És hogyan mondhatunk nemet úgy, hogy közben nem bántunk, hanem végre elkezdünk számítani mi is?

Erről lesz most szó…

Láthatatlan teher az elvárások súlya

Vannak elvárások, amiket kimondanak. És vannak, amik nincsenek kimondva, csak belénk égtek gyerekkorban, társadalmi üzenetekben, mások mondataiból és tekintetéből. Ilyen például az, hogy jó anya nem panaszkodik. Nem kér segítséget. Mindig mosolyog.

És közben belül egyre feszültebbek vagyunk. Mert ezek az elvárások nemcsak külső nyomások. Hanem olyan belsővé tett mércék, amelyek újra és újra visszarántanak, amikor elindulnánk önmagunk felé.

A Stanford Egyetem kutatásai szerint a modern anyák érzelmi terhelése nemcsak a napi feladatok számában nőtt meg, hanem a multiszereplés és az irreális társadalmi elvárások összeadódó stresszhatása miatt is.

A határhúzás nem fal, hanem egy kapu

Annyiszor találkozom a gondolattal, hogy ha nemet mondunk, akkor el is utasítottunk másokat, hogy az már közhely is lehetne. Pedig épp ellenkezője igaz, mert a határok állítása szabaddá tesz. Az a kapcsolat, ahol nincs lehetőség határt húzni, nem biztonságos, mert egyik félnek sincs mihez igazodnia. Ez pedig bizonytalanságot szül.

A határ nem azt jelenti, hogy kizárlak, hanem hogy egyértelművé teszem, hol vagyok én ebben a kapcsolatban.

Lehet ez egy finom mondat. Mint például az alábbiak…

• „Most nem tudom elvállalni.”
• „Később visszatérhetünk rá.”
• „Szükségem van időre, hogy átgondoljam.”

Vagy lehet egy testérzet. Például amikor megérzed, hogy egy kérésre a gyomrod összerándul, a vállad megfeszül. Ez is határ. Csak még nem lett kimondva.

„A határok segítenek önmagunkban maradni, akkor is, amikor mások elvárása elsodorni akar.”
Dr. Máté Gábor

Miért olyan nehéz nemet mondani?

Az anyákba generációk alatt bele lett nevelve egy belső hang, ami mostanra nekünk azt súgja: „A jó anya mindig elérhető. Mindig kedves. Mindig ad.”

Ez a belső hang viszont nem mi vagyunk. Ez a megfelelési mintáink hangja. Azé a struktúráé, amiben felnőttünk. Ahol a gyerekkori lojalitás és szeretet érdekében megtanultuk, hogy akkor vagyunk szerethetők, ha nem okozunk csalódást.

És így felnőttként is inkább magunkat terheljük túl, minthogy mást vélt kényelmetlen helyzetbe hozzunk. Pedig a valódi kapcsolat az, ahol mindenki számít. Te is.

Mi történik, ha nem húzunk határokat?

A határnélküliség nemcsak fáradtsághoz, hanem

• érzelmi kiégéshez,
• szégyenhez („miért nem bírom jobban?”),
• indulatkitörésekhez („nem is figyel rám senki”),
• kapcsolati eltolódásokhoz 

Ezek nem személyiségbeli hibák. Ezek jelek, hogy a testünk, a lelkünk, az elménk és a kapcsolódásunk kérik vissza az egyensúlyt, ami kibillent.

És mi van a gyerekekkel?

Mindenekelőtt félünk, hogy a határhúzás őket sérti. Pedig pont ellenkezőleg történik: a gyerekeink abból tanulnak, amit nap mint nap látnak nálunk és kapnak tőlünk.

Ha azt látják, hogy

• anya mindig másokat helyez előtérbe,
• anya feszülten, de mosolyog,
• anya nem kér és nem mond nemet,

akkor ezt tanulják meg ők is. Ez lesz számukra a normális, erre huzalozódik az elméjük. Nem ez az egészséges, de ez a természetes.

De ha azt látják, hogy

• anya időnként pihen,
• anya ki tudja mondani, mire van szüksége,
• anya képes nemet mondani kedvesen,

akkor megtanulják, hogy az önmagunkért való kiállás nem bántás, hanem egészséges. És akkor ez lesz számukra a normalitás.

„A gyerekek nem azt tanulják, amit mondunk nekik, hanem amit megélnek mellettünk.”
Dr. Dan Siegel

A határhúzás nem önzés, hanem új kultúra

Nem kell senkit meggyőznöd. Nem kell vitát nyerned. Elég, ha magadnak engeded meg, hogy számíts.
Ez az első lépés. És onnan épül az új minta, amit továbbadsz a gyermekeidnek.

A határok nem elválasztanak. Épp ellenkezőleg, teret adnak a valódi és egészséges kapcsolódásnak. Olyan kapcsolatokat, ahol te is számítasz és nem kell túlterhelni önmagad.
És lehet, hogy még nem vagy biztos benne, hogyan kezdj neki. De már az is elég, ha kimondod, elég volt a nyomasztó elvárásokból.

Ha szeretnél egy olyan közeghez tartozni, ahol nem kell tökéletes anyának lenned, és ahol őszintén beszélhetünk a határokról, a megfelelésről és sokminden másról, akkor köztünk a helyed. 👉 Csatlakozz a Mom Balance zárt Facebook csoportjához ide kattintva, ahol egymást támogatjuk elvárások nélkül.