A kontroll iránti vágy sokkal mélyebbről fakad, mint elsőre gondolnánk. Egyeseknél korai gyermekkori tapasztalatok – például a biztonságérzet hiánya vagy a sírva hagyás gyakorlata – alakítja ki, másoknál személyiségvonásként jelenik meg. Bármi is áll a háttérben, ha anyává válunk, ez az igény hatalmas kihívássá válhat.

Erikson elmélete szerint a bizalom és bizalmatlanság közötti küzdelem 0-2 éves korban zajlik. Ha ebben az időszakban nem tudunk bizalommal fordulni a világ felé, felnőttként is nehezen viseljük a bizonytalanságot. És ez az anyaság egyik kulcsérzése: az ismeretlen, a váratlan, a kontrollálhatatlan. A kisbabánk nem menetrend szerint működik – mert ő nem gép, hanem élő, fejlődő idegrendszer.

De hogyan jelenik meg ez a gyakorlatban?

Sok édesanya szinte észrevétlenül esik bele a túlkontrollálás csapdájába. Mindent irányítani szeretne: a napirendet, a gyerek hangulatát, az étkezést, az altatást, a háztartást, a közös programokat. Ha valami nem a terv szerint alakul, jön a belső feszültség, a kudarcélmény, az önvád.

És bár a rutin fontos – egy csecsemő számára a kiszámíthatóság ad biztonságot –, de ha a kontroll válik a fő rendezőelvvé, az az anyát belső spirálba taszítja. Nem pihen, nem regenerálódik, nem kér segítséget, mert úgy érzi, csak akkor ér valamit, ha mindent egyedül csinál. Ez a hozzáállás pedig egyenesen vezet a kiégéshez.

A kontrollhoz való merev ragaszkodás továbbá roncsolja a párkapcsolatot is. Elharapódznak a számonkérések, a passzív-agresszív játszmák, miközben mindkét fél – anya és apa – egyformán bizonytalan és kimerült. A kapcsolat elveszíti bensőségességét, és a gyerekek is érzik: a szülők már nem nevetnek, nem lazítanak, csak teljesítenek.

És a gyerek? A kontrollált, feszült légkört bizalmatlanságként éli meg. Úgy érzi, akkor szerethető, ha szabályos. Ha nem zavarja meg a rendszert. Így tanulja meg elnyomni az érzéseit, kíváncsiságát, spontaneitását.

Mit tehetsz anyaként, hogy változtass?

1. Nézz rá őszintén önmagadra. Milyen gyakran és milyen intenzitással jelenik meg nálad a kontroll iránti igény? Hol érzed, hogy ez feszültséget okoz? Hol visz el a kapcsolódástól?

2. Légy kegyetlenül őszinte – de együttérző is magaddal. Ne bagatellizáld, ne magyarázd meg. Csak figyeld meg. A felismerés önmagában hatalmas lépés.

3. Tudd: a gyereked nem azt tanulja, amit mondasz, hanem amit csinálsz. A minta, amit adsz, erősebb, mint bármilyen szabály vagy magyarázat.

4. Indulj el a változás útján. Ha nem tudod, mi legyen a következő lépés, kérj segítséget. A támogatás nem gyengeség – hanem reziliencia.

Mi történik, ha nem változtatsz?

A túlkontrolláló anyaság hosszú távon kiéget. A fizikai kimerültség, a belső önvád, a párkapcsolati feszültségek és a gyerek viselkedésére gyakorolt hatás mind súlyosbodik. És minél később ismered fel ezt a mintát, annál mélyebbre épül be a családi rendszeretekbe.

Nem baj, ha most szembesülsz vele először. A fontos az, hogy mostantól másképp akarod csinálni.

Ez a cikk nem azért készült, hogy hibáztasson – hanem hogy elindítson.

És ha már olvasod, akkor valószínűleg készen is állsz.

Szükséged van támogatásra? Foglalj időpontot egy konzultációra IDE kattintva, és nézzünk rá együtt a helyzetedre