Válassz!

Ezt tanultad meg legelőször. 

Nem szó szerint mondták. Nem ültettek le az asztalhoz, hogy elmagyarázzák, melyik részedet kell majd levágnod magadról ahhoz, hogy szerethető legyél. Csak megtanultad.

Legyél jó kislány, de ne legyél unalmas.

Legyél szép, de ne tudd magadról, hogy az vagy.

Legyél okos, de ne hozz zavarba ezzel mást.

Legyél erős, de ne legyél kemény.

Legyél érzékeny, de ne legyél túl sok.

Állj ki magadért, de maradj kedves és ártatlan.

Mondd el, amit gondolsz, de ne olyan hangosan.

Legyen véleményed, de ne olyan, amitől valakinek kényelmetlen lesz.

Válassz!

Vagy szeretnek. Vagy szabad vagy.

A kettőt egyszerre nem ígérték meg. 

Aztán anya lettél, és a választások szűkebbre zárultak körülötted.

Vagy jó anya vagy, vagy önző.

Vagy a gyermekedet választod, vagy saját magadat.

Vagy türelmes vagy, vagy elromlottál.

Vagy hálás vagy, vagy panaszkodsz.

Vagy szereted a gyermekedet, vagy elmenekülnél tőle.

Vagy örülsz az anyaságodnak, vagy valami baj van veled.

Mintha nem lehetne egyszerre imádni valakit és közben fuldokolni attól az élettől, amit az ő szeretése köré építettél. Mintha nem mondhatnád azt: “Szeretlek, és ezt most nem bírom el”.

Mintha a második mondat kitörölné az elsőt. Pedig nem törli ki. Csak ezt nem tanították meg nekünk. 

Azt tanították, hogy az igazság egyenes vonal. Egy pontból indul, és egyetlen irányba haladhat. Ami ellentmond neki, az hazugság. Ami nem fér el benne, az hiba. Ami egyszerre két dolog, az gyanús. Ami nem eldönthető, azt gyorsan el kell nevezni, be kell skatulyázni, fel kell címkézni és meg kell ítélni.

Jó. Rossz.

Egészséges. Beteg. 

Racionális. Spirituális. 

Erős. Gyenge. 

Anya. Nő. 

Szent. Szajha.

De ez a kettéhasító logika valójában nem segít megérteni a nőt, a szeretőt, az anyát és a világot se. Csak feldarabolja az összeset. Aztán elhiteti veled, hogy a darabok közül választanod kell. Melyik akarsz lenni?

Te pedig választasz.

Mert kislány korod óta tudattalanul is tudod, mi történik azzal a nővel, aki nem választ. 

Túl soknak nevezik.

Ellentmondásosnak.

Kiszámíthatatlannak. 

Hisztérikusnak. 

Őrültnek. 

Önzőnek. 

Zavarosnak. 

Veszélyesnek. 

A nő, aki nem fér bele az egyik dobozba, az fenyegetés. Mert nehezebb irányítani azt, aki nem hajlandó levágni magáról egyik felét sem. Ezért megtanultad te magad elvégezni önmagad csonkítását. 

Amikor anya lettél, elrejtetted a nőt. 

Amikor vezető lettél, elrejtetted a bizonytalanságodat. 

Amikor erős voltál, letagadtad, hogy szükséged van valakire. 

Amikor vágytál, szégyellted magad. 

Amikor dühös voltál, lenyelted. 

Amikor fáradt voltál, tovább csináltad. 

Amikor pedig nem bírtad tovább, azt kérdezted: “Mi a baj velem?”

Nem azt kérdezte, hogy…

Miért kell választanom? 

Ki mondja, hogy csak az egyik lehetek? 

Kinek az érdeke, hogy az anya ne legyen nő, a nő ne legyen vad, a vad ne legyen szerethető, a szerethető pedig ne legyen szabad? 

A rendszer legnagyobb sikere nem az, hogy rávett, hasítsd magad darabokra. Hanem az, hogy elhitette veled, te születtél törötten. 

Pedig csak egész voltál egy olyan világban, ami az egészet egyszerűen nem tudja értelmezni és kezelni. 

Lehettél volna egyszerre lágy és kegyetlenül határozott.

Gondoskodó és önmagáért élő.

Anya és nő.

Test és lélek.

Értelem és érzelem.

Tudás és hit.

Fény és árnyék.

Szeretet és düh.

Hála és gyász.

Megérkezés és menekülési vágy.

Hiszen mindez te vagy.

A benned élő ellentmondás nem azt bizonyítja, hogy valami nincs rendben veled.

A benned élő ellentmondás az egyetlen bizonyíték arra, hogy még nem vágtad le magadról teljesen a részeidet. 

A kettéhasító logika azt kérdezi tőled, hogy “Melyik vagy?”, “Melyik leszel?”

A női létezésed pedig azt feleli erre…. 

“Szeretem a gyermekemet és néha vissza akarom kapni az életemet.

Hálás vagyok és gyászolom azt, akit elvesztettem. 

Erős vagyok, és szükségem van arra, hogy megtartsanak.

Tudom és hiszem is. 

Fény vagyok és van árnyékom. 

Anya vagyok és még mindig nő.

Nem kell választanom, azért mert ezt várod el tőlem.”

Soha nem is kellett volna választanod. Csak egy olyan világba születtél, ami fél attól, ha egy nő egyszer csak nem hajlandó tovább szétszakítani magát azért, hogy mások számára érthető maradjon. 

És mi történik, ha az amputáció helyett visszahegeszted a részeidet?

A saját tüzét tápláló nő önmagában ragyog. Nem ég ki másokért, hanem meleget ad anélkül, hogy elfogyna. Így lehet másoknak az a tápláló tűz, amiben megpihenhetnek. Amiből töltődhetnek. Ami lehetővé teszi, hogy megláthassák a saját belső tüzüket. És megtanulják táplálni azt.