Az anyává válás belső útja mellett van egy másik, gyakran nehezebben átlátható ösvény is: a társadalmi elvárások útja. Már kislánykorunktól kezdve hatnak ránk azok a kimondott és kimondatlan szabályok, amik meghatározzák, hogyan kell „rendes lánynak”, „jó nőnek”, majd „jó anyának” lenni.

A babák tologatása, a csendes játék, a szófogadás dicsérete – mind beépülnek, formálnak bennünket. Aztán mikor a nő felnő, és esetleg kiválóan teljesít a munka világában, egyszer csak újabb üzenetek érkeznek: „Mikor jön már a baba?” „Nehogy kifuss az időből!” „Az anyaság az igazi beteljesedés.”

Ez a társadalmi biopolitika. Egy olyan láthatatlan struktúra, amely minden nőre – rád is, rám is – nyomást helyez. Hogy legyen célunk, ambíciónk, függetlenségünk… de aztán adjuk fel gyorsan, és váljunk anyává. Mert akkor válunk „teljessé”.

A társadalom nyomása a testünkön keresztül érvényesül

Ha nem sikerül teherbe esni, gyorsan jön a belső önvád: „Talán velem van baj.” „Nem vagyok elég nő.” Holott biológiailag és érzelmileg is idő kell ehhez a változáshoz – de erről kevesen beszélnek. A stressz pedig nemcsak lelki, de testi akadálya is lehet a megtermékenyülésnek.

És ha megfogan a baba, a társadalmi kontroll még erőteljesebb lesz. Megmondják, mit egyél, mit ne. Hogyan öltözz. Mit szabad mondanod, tenned, hogyan illik viselkedned. Ha kilógsz a sorból, jön a megjegyzés, a bírálat, gyakran más nőktől.

Rihanna várandóssága alatt nyíltan megélte és megmutatta az anyaság formálódását – és emiatt rengeteg bántás érte. Miért? Mert az őszinte, nyílt, önazonos nő képét a társadalom még mindig nehezen fogadja be, ha gyermeket vár.

A biopolitika ott van a kommentekben, a családi asztalnál, a munkahelyen

A társadalmi elvárások erősítik a bűntudatot, az önkritikát, az elidegenedést. És ha nem vagyunk tudatosak, ezek az üzenetek beépülnek – és továbbadjuk őket a következő generációnak. A kisfiainknak és a kislányainknak.

Ezért fontos, hogy felismerjük, milyen hiedelmek élnek bennünk:

• Az anyaság a női beteljesedés?

• Az anyának mindig boldognak kell lennie?

• Csak akkor vagy jó anya, ha mindent feladsz magadból?

Ha ezekkel nem nézünk szembe, a saját anyaságunk is szenvedni fog – és a gyermekeinknek is ezt a mintát adjuk át.

De mi van akkor, ha másképp szeretnéd?

Ha nem akarsz többé megfelelni, hanem önazonos anyává válni? Akkor is lehet boldog, szeretetteljes kapcsolatod a gyermekeddel – sőt, akkor válik igazán élővé és kölcsönössé.

Ezért fontos, hogy ne csak a testedre figyelj a várandósság alatt, hanem a lelkedre is. Mert ha mentálisan és érzelmileg nincs rendben az anya, az a baba egészségi állapotára is hat. A kapcsolatotok lesz más.

És ha mindezt felismered – már megtetted az első lépést.