Mikor kezdődött az anyaságod? - Teszem fel a kérdést rendszeresen. A válasz mindig értetlenség társaságában érkezik: “Amikor megszületett … Amikor teherbe estem…”

Érzem a zavart az erőben. A gondolatot, hogy milyen bugyuta kérdés ez. Pedig nem az. Csak nem gondolunk bele az igazságba…

Az anyaságunk nem akkor kezdődik, amikor tervezzük a babát, amikor teherbe esünk, amikor megszülünk, vagy utána.

Az anyaságunk akkor kezdődik, amikor megszületünk. Mert mindazt, amit anyaként képviselünk az édesanyánk anyaságából mintaként veszünk át. Teljesen tudattalanul. Még akkor is, ha rengeteg szempontból számunkra - gyermekként - sem volt jó.

Mert még a gyermeki elme is mintákból és ismétlés útján tanulja meg, hogy mi az, ami a túléléséhez vezet. És őt nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e. Őt nem érdekli, hogy bennünk milyen tűz ég. 

Az anyaságunk alapját az adja, ahogy az anyánk az anyánk volt. És ameddig nem ismered meg a saját történetedet  - az első éveidet az ő tükrén keresztül, addig nem is lehetsz képes változtatni mindazon, amit már nem akarsz magaddal vinni.

Képes vagy azzá az anyává válni, akit megálmodtál magadnak és a gyermekednek. Az elme bármire képes.

De hiába ismered a célt, ha nem fogadod el azt, ahonnan elindulsz a célod felé.

Nézd meg a GPS-t!

Megadod neki a célt, de az oda vezető úthoz kell a kiindulási pont is. Ha nem fogadod el azt, ahol állsz, akkor nem a kiindulási pontot táplálod be, hanem egy olyan pontot, amire vágysz, de nem vagy ott. És így a célodhoz sem tud elvinni téged az a GPS…

Sajnos a legtöbben összemossák az elfogadást a belenyugvással. Ezt tanultuk meg.

Ki kell, hogy mondjam…

Az elfogadás nem egyenlő a belenyugvással.

Az elfogadás azt mondja: most itt állok, és jogom van úgy dönteni, hogy ezen változtatok.

A belenyugvás azt mondja: bárhol is vagyok, nem tudok ezen változtatni, ez van, ez marad.

Ugye, hogy nem ugyanaz a kettő.

Elfogadni, hogy az édesanyánk olyan volt - és most is olyan - amilyen, nem egyenlő azzal, hogy te nem változtathatsz. De kiindulópontot ahhoz, hogy megértsd, miért vagy most ott és abban, amiben nem akarsz lenni. Hibáztatás és vádok nélkül.

Elfogadni, hogy te - részben vagy egészben - abból a mintából működtél eddig, amit ő adott, megadja a lehetőséget arra, hogy változtass.

Nem tagadásból.

Nem harcból.

Nem küzdelemből.

Nem lázadásból.

Nem utálatból.

Nem ítélkezésből.

Nem dühből.

Nem haragból.

Elfogadásból.

Nem a lépéseket kell látnod.
Nem a te dolgod megtervezni az utat.
Nem kell mindent tudnod hozzá.

A te feladatod elfogadni a kiindulási pontot és megálmodni a célt.
A többit ezek fogják megteremteni számodra.

Milyen anya vagy most?
Milyen minta határozta meg eddig azt, aki vagy?
És milyen anyává válnál?